A Pokolhoz szegődtem
2007.08.25. 14:21
A Pokolhoz szegődtem
A sötétben állok, egyedül, Eltévedtem, menthetetlenül. A temetés már végetért rég, De én élni szeretnék még! Mire való az élet, Már nem tudom... Mire való a lélek, Majd megtudom. Testem már föld fedi, Az idő majd porrá teszi. Elköszönök a világtól, El az embertől s fától. Csak egy kép mit látni vélek, Rátekinteni már nem félek. Ez volt az életem, sugallja, Ez volt a "létezem", szavalja. S csak ezután jön a Más, Ezután a szó, hogy "láss!". S egy kapu tárul ki előttem, Belépek, a Pokolhoz szegődtem.
|