Mindig egyedül
2007.07.05. 11:09
Mindig egyedül
Éjjel van, komoran tartom áldozatom.
Nem kér segítséget, nem kiált.
Belé merül éles fogazatom.
Megrémülök. Érzem ahogy élvezi a halált.
Elengedem, a földön fekszik.
Belém szúrja égő tekintetét.
Vérem adom neki, ő mohón iszik.
Nem tudja mit kap, halált-e, vagy reményt.
Teste megfeszül,kínja mérhetetlen.
Verítékben úszik, üvölt és szenved.
Eszembe jut a nap mikor vámpír lettem.
Ennyi kín, s önmagam elvesztettem.
Megvárom még fel kel.
Átkarolom, enged.
Vérem adnám, de neki nem kell.
Rájön mit is vesztett.
A fény ugyan megöl.
Az éj mégis szeret.
Kérdőn néz és felnyög.
Várja a halál szelet.
Tőrömért nyúl, kezembe adja.
Ő csak meghalni akart.
Lehajtott fejjel a végzetét várja.
Lesújtok. Zuhanó teste felveri az avart.
Egyedül vagyok, mindig egyedül.
Hiába élek, ha felemészt a magány.
Sajgó szívem húrjain a bánat hegedül.
Én is várlak téged, megváltó halál.
|