|
Találkozó
Aurelia ajtót nyitogat,
Végre megindul a vonat.
Hiába még fáradtak vagyunk,
Egyátalán nem fog az agyunk.
Elsuhan mellettünk Pécs városa,
A távolban sejlik Ag és Hinda párosa.
Üdvözlés, puszi, és ölelés,
Ebből áll a hosszú ismerkedés.
Megyünk és várjuk a többieket,
Lassan összeszedjük az embereket.
Megérkeznek a késők végre,
S indulunk az állatkertbe.
Oda is megérkezünk egyben,
Jókat beszélgetünk mind a 12-en.
Megrökönyödésünkre hatalmas sor fogad,
A pénztáros minden olcsó árat megtagad.
Nekivágunk, keressük az állatokat,
Csak hamar megtaláljuk az ordasokat.
Hinda fényképezőgépet ragad,
A megörökítetlen hely nem marad.
Sokat törjük fejünket, merre tovább,
Melyik az a ketrec, amelyikbe cica vár.
Ám papagáj van ezerszám,
S Agatha rohan ezek után.
Hinda csak békésen sétál,
A fényképezővel, minden pillanatot megtalál.
Mi pedig Meselovagokkal a kezünkben cirkálunk,
Ahol stábot látunk, ott hangosan kiáltunk.
Pihen helyet, keresünk, és leülünk,
Közben, pedig fagyizunk, és szendvicsezünk.
Nina két tál krumplival érkezik,
Mialatt mindenki az szj-ről értekezik.
Megy a vita, a macskák nyernek,
De az ostoba lámák beelőznek.
Nézzük a szaros seggű tevekölyköt,
Kinek hátsójából úgy áll lába, mint a cölöp.
Végre megérkezünk a „cicához”,
Hesz az örömtől, rohan fűhöz-fához.
Lassan továbblépünk, jön a fagyizó,
Ahol nincsen csokis-mogyoró.
Vissza hát a farkasokhoz,
Eliata bárányához.
Hinda megint kattint párat,
A lemerülés meg még várhat.
Létramászás, cella fogság,
Marad-e az örök rabság?
Floránál nincs faltörő kos,
Iyenkor bezzeg mindenki okos.
Itt már sajnos csak 11-en vagyunk,
Mert elment tőlünk egy kedves tagunk.
Yubyana volt kinek mennie kellett,
Ennél több időre sajnos nem tellett.
Leon aki kekeckedett,
A végén majdnem lánnyá lett.
Követi őt Eliata és Hesz haragja,
Kik a cukkolásért, száműzik a pokolba.
Állatot is simogatunk,
A lámáktól iszonyodunk.
Charlie pedig folyton ezt kérte,
Most mégsem rajong annyira érte.
Kiskecskék is vannak ezerszámra
De egy kerítés mögé vannak zárva.
Arlena átmászna, senkit sem kímélve,
Csak hadd jusson a kicsik közelébe.
Arlena ment az állatkert után,
Leon a buszról integet árván.
Aztán meki, meghívások tömkelege,
Ahol a kajából senkinek sincs elege.
Ninától és Flórától búcsút veszünk,
Jó nagyokat ölelgetünk.
Hinda itt is fotózgatott,
Aurelia a képről lemaradozott.
Gaby két falat között a könyvekről beszél,
Aggal és Eliátával, hosszan tereferél.
Mivel a krumpli neki nem kell már,
Nem marad hát üres a tál.
A pályaudvar felé vesszük utunk,
S a meselovagok után kutatunk.
A válasz kielégítendő,
„Nincs”, mert túlontúl kelendő.
A vonat a helyén, jön a búcsúzás,
Marad az msn, és a fórumozás.
A pécsiek kalandja majdnem véget ért,
De még verset írtunk az emlékekért.
Aurelia Willin és Nedia Rose
2007. 04. 10.
Pécs felé a vonaton.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
