|
S. O. S (Save Our Soul)
Hívlak téged, segítséged kérem ártatlan lélek,
Mert mi menthetetlenül itt maradunk, végleg.
De lelkünk ne hagyd bezárva, itt a habokban,
Mentsd meg, s vidd hírül még a napokban!
Néhány bátor tengerész épp a hajón robotolt,
Mikor a közelben őrült, szörnyű vihar tombolt.
Nem maradt már menthető sem hajó, sem ember,
Nem volt más választás mindünk sírja már a tenger.
Rád bízunk most mindent, egy üzenetbe sűrítve,
Hogy meséld el történetünk, s mentsd a lelkünket!
Vidd tovább az eszméinket, s őrizd a hitünket,
Vigasztaló szavakkal nyugtasd ismerőseinket!
Ne engedd, hogy megtudják, milyen embertelen
Mikor itt hagyod a földet, s el sem köszönhetsz!
Várni a megváltó pillanatot, mikor elsüllyedünk,
De mégis hinni abban, hogy tán megmenekülünk!
Ennél rosszabb nincsen, bízunk hát benned,
Hogy átérzed, nekünk ez mily’ fontos lehet!
Reméljük, tudod, mennyire erős a szeretet!
Mi összeköt bennünket, szerencsétleneket!
Ha érzed, tudod, akkor tedd meg nekünk,
Hogy nem mondod el, menyit szenvedünk.
A lelkünknek ígérd meg, lesz helye máshol,
De ne csak a nagyvilágba ereszd el, valahol!
Keress olyat, ki méltó arra, hogy ismerje titkunk,
Kinek élete kegyetlen, szíve már rég kifakult.
De nem a sok gonoszságtól, mit elkövetett,
Hanem azért, mert élete már reménytelen.
A vén kapitány, ki fogta a gyászüzenetet,
Könnybe lábadt szemmel kereste a helyet,
Honnan léceket sodort a hullámzó kékség,
Hisz ő is érezte a vihart, ez nem lehet kétség.
El is indul arra, honnan az üzenetet sejti,
S még épp látja a hajót a mélybe süllyedni.
Közelebb kormányozza ősrégi hajóját,
S már ott érzi a lelkek lüktető auráját.
Átérzi a szenvedést, minden érzésüket,
S rögtön tudja, hogy teljesíti minden kérésüket.
Nem tudja, mit kezdjen a lelkekkel, végül támad egy ötlete,
Fogadalmat tesz: Minden lélek az örökkévalóságé lesz
Aurelia Willin
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
