|
Uralkodó
Azt hiszed, te vagy a világ ura,
Neked nem számít senki más baja.
Úgy véled, mindenki felett állsz,
Közben te gondtalanul élsz,
És igazságtalanul ítélsz.
Az hiszed, halhatatlan vagy,
Nem fog meg az élet vad vihara.
Nem törődsz az elnyomottakkal,
Csak a saját földi javaiddal.
Azt hiszed, tiéd a világ,
Neked senki nem árt,
Pedig tudhatnád, hogy a fél világ megölne,
S megtudnád, milyen a halál ölelése.
Azt hiszed, mindenütt szeretnek,
Ki mást mond, a szemedben eretnek.
Pedig te vagy a valódi áruló,
Kegyetlen gyilkos Uralkodó.
Azt hiszed, életekkel játszadozhatsz,
S mások elfogadnak parancsnokuknak
De ők örülnek gyarló zsarnokuknak,
S azon kapod magad, hogy fegyver lyuggat.
Azt hiszed, az álmok nem igazak,
Csupán unaloműzés végett vannak.
Közben néped csak éjszaka reménykedhet,
Szebb jövőről szóló álmaiknak csak ekkor hihet.
Azt hiszed, a hit mindenható,
S a sok szolga csak rongyos alattvaló,
Kiknek benned kell hinniük,
Mert úgy véled, te vagy az Istenük.
Azt hiszed más vagy, mint ők, s ez igaz,
Bennük lelhetsz még reményt, de semmi bizalmat
Te sem vagy ám más, csak egy földi halandó,
Minden más szavad megcáfolandó.
Azt hiszed, hogy te sosem tévedsz,
Tekinteteddel a messzi városokra révedsz.
S egyszer, majd a rejtélyes jövőben
Kinyílik a szemed, s majd rádöbbensz:
Hogy a hit nem elég,
Rengeteg erény kell még,
Melyek neked mind idegenek,
S akkor majd toporoghatsz, idegesen.
Azonban már késő lesz,
Egy gödörben végzed.
Felirat nélküli fejfád ad csak hírt arról,
Hogy valaha egy kegyetlen zsarnok ült a trónon.
Egy zsarnok, kinek nevét átkozta a nép,
S elvesztette benne minden hitét.
Megfosztotta őket az érzésektől,
S azóta nem beszél senki Istenekről.
Hisz őt csak kitalálták,
A maguk ellenségévé avatták,
S elmérgesedett a helyzet,
De már semmit nem tehettek.
Ám rájöttek a hibára,
És törekedtek annak kijavítására.
Végül legyőzték közösen a gonoszat,
De csak úgy sikerült, hogy mind összefogtak.
Küzdöttek az álmaikért,
Egy egységes világért,
Az illúzióból valóság lett,
És ez mindenkit vezérré tett.
Egyenlő felekké, nem türannoszokká,
Mindenképp hősökké, vagy hősi halottakká.
Sokan odavesztek, hogy küzdjenek egy régi-új eszméért,
A szeretetért, és a boldog holnapért.
Ez azonban nagyon érzékeny rendszer,
Elég egy, ki másként gondolkodik, s érez.
Máris megszakad a gyenge fonalból szőtt lánc,
De ha odafigyelünk, tán örök béke vár ránk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
