Hajnal fényei
Véres könnyek alkonyán,
Téli szél fú, ősz nyomán.
Rémes álmok szigetén,
Lent a pokol fenekén.
Nyújtom kezem, kiálltok,
A sötétben zihálok.
Fényt keresek árnyékokban,
Elbúvok a sarkokban.
Ajtó nyílik, izzadság bűze,
S belép rajta a sátán kölke.
Reszketek, félelmem íze a szájában,
Kezében vérem, piciny tálkában.
Szíven dobban, gyorsabban-gyorsabban,
Hangtalanul sírok, némábban-némábban.
Ellenkeznék én, veszettül-veszettül,
De hiába próbáltam napokon keresztül.
Az eszemet elvesztve,
Rohanok kegyvesztve.
Elkap s gyengéden a falhoz nyom,
De tudom, félni van okom.
Leheletét érzem, hidegebben-hidegebben,
Szíve dobban, sebesebben-sebesebben.
Hanggal kacag, hangosabban-hangosabban,
S pengét szorítja már a markában.
Megszúr egyszer, hevesen-hevesen,
Hiába sírok keservesen.
Vérem veszi, mosolyog kegyetlenül,
S szemem elé végre fény kerül.
Magam előtt angyalt látok,
Hozzá segítségért kiálltok.
Megragad erősen, nem ereszt,
Nyakában a jól ismert kereszt.
Csókot ád homlokomra,
S gyógyulást bajaimra.
S én véres könnyek hajnalán,
Meglelem majd a békén, éj pirkadatán.
Pécs, 2007. 03. 20. |