 |
Menü |
|
|
| | |
|
Minden egyéb |
|
|
| | |
|
Saját műveim:
Regények:
Novelláim:
|
| | |
|
A A Törlendő |
|
|
| | |
|
Almodulok |
|
|
| | |
|
|
|
Saját verseim |
|
|
Üres ébrenlét
2007.06.26. 18:49
|
|
Üres ébrenlét
Választ az arcodnak
Tükörképed sem ad,
De nyitott szemmel nézed
A mindent elöntő feketeséget.
Lelked szárnyai sorvadásnak
Indult két csontdarab,
Melyek elbírni nem fogják
Már többé az álmaidat.
Haldokolsz… sötét képek
Agyadban peregnek.
Várod, hogy a véget
Adja meg az élet,
Hátha féket is ő ad
Vágyaidnak, álmaidnak,
Megfakult szép szárnyaidnak,
Elfeledett napjaidnak.
Mi jót tettél?
E világra miért jöttél?
Csak mert zord létre
Hívott anyád méhe?
Vagy apád tette?
Magjával megteremtette
Hosszú szenvedésed,
Mely csak haláloddal érhet véget?
Teremtettél új életet?
E világra? Nevetheted
Azt, ki várta a szereteted.
Nem lesz már gyermeked,
Hisz te sem leszel e világon,
Csak a szélbe elszórt álom,
Álmaidnak tükörképe,
A végzetnek főhősnője.
Vége. Vége. Vége.
Nem vágysz már e létre.
Vége.
Agatha Ravenna Moon
Kiskunfélegyháza, 2007. 04. 20.
| | | |
| |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
