|
Álmok nélkül
Egy hangot hallasz.
Zord, kegyetlen férfihang az,
Elriaszt az éjszakától,
Elvisz téged, ki az árnyból
A fénybe. Nem hiszed,
Hogy segítséget
Bárki adna, nincs kit kérned.
Álmaid már nem remélnek.
Megérint a hideg bőre,
Arcodat karcolja körme,
Felsikoltasz. Fáj, vagy csak félsz.
Nem remélsz, már nem remélsz.
A tél szárnyát bontja.
Sűrű felhő árnyba vonja
A földet, hold nem látja
Szívedet, mely őt várja.
Nem tudod, hogy halhatatlan,
Vagy halandó élet
Vár téged.
Megriadsz a napsugártól,
Elmenekülsz a világtól.
Békéd nem leled az éjben.
Félelmet ad néked minden,
Menekülsz a nap fényétől,
Lámpát gyújtasz az éjsötéttől,
Mert az élted eljátszottad,
A világod leromboltad,
Holtak közt keresed élted.
Már álmaid sem remélnek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
