Azt hiszed, olyan könnyű…
Megpróbálsz élni, és soha nem félni,
Mindenkit vezetni, és közben szeretni,
Ismerni őket, tanácsokat adni,
Félteni őket, szeretni, szeretni.
Rossz tanáccsal tán a világát rombolod le
Ha mit sem sejtve a tévútra vezeted,
Ha segítségért kiált némán, s te nem segíthetsz,
Már tudhatod: te magad rosszul vezetsz.
Hiszen hiába szereted, ki körülötted van,
Hiába hiszed, hogy mindenhol béke van,
Hogy minden gyermeket valaki szeret,
Meglátod, csak álom a szeretet.
Van, ki némán kiált, s közben fejét rázza,
A télben fázva, az őszben megázva,
Ha ütik a gyermeket, és tudomásodra jut:
Nem segíthetsz, messze van, s onnan elfut.
Azt hiszed, olyan könnyű egy társaságot vezetni,
Mindenkit ismerni, mindet figyelni,
Azt hiszed, egyszerű mindük élete,
De meglátod, eddig néztél hazug tükörbe!
Nincs segítség az ő életükben,
Ha lenne is, visszatartja a félelem.
Ne próbálj segíteni, te csak nézhetsz némán!
Az világ gondját veheted magadra.
De hatalmat nem ad a világ…
Agatha Ravenna Moon
|