|
Tündérmese
Utam járom, minden várrom,
Minden bokor gazdagságom.
El nem érem élet-végem,
Halálomat én nem kérem.
Ne lőj belém mérges nyilat,
Inkább szedd le azt a vadat,
Melynek léte végét járja,
Ki a halált szívvel várja.
Szárnyon szállok fejed felett,
Tündér létem nem remegett.
Feléd tárom tündérszárnyam,
Tiéd lehet minden vágyam.
Hitem enyém, el nem röppen,
Fellegeink őrzik nekem,
Kik odafent tovaszállnak,
Enyémek a tündérszárnyak,
Élet végét nem ígérem,
Te létedet sosem kérem,
Járj a földön, légy ott boldog,
Mert az élet nem kis dolog,
De én vágyom odafentre,
Lenézni az emberlétre,
Megszerezni árnyak arcát,
Megvívni az ember harcát.
Mért harcoltok egymás ellen?
Hisz gonoszság van idefenn,
Odalentre béke kéne,
Hogy ne folyjon ember vére.
Csak tündéri szemmel nézve
Békét, harcok végét kérve
Tudhatod meg, mit vétettél,
Ember helyett állat lettél.
Ha majd egyszer itt fenn leszel,
Nem kérdem már, mit mért teszel,
Méltó vagy a tündérlétre,
De békédet leld meg végre!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
