A nevem Irma Florence. Madagaszkár szigetén  a hatalmas Őserdők sűrűjében születtem….Itt rengeteg Tündével együtt éltünk hatalmas boldogságban. Ikertestvéremmel Inezzel sok rosszaságot csináltunk…és ezt a szüleim  nem nézték jó szemmel.Ők azt akarták hogy mutassunk példát a  többi kis tündének ,mivel nagymamánk (szintén)Irma Florence volt az erdőnk tünde vezetője…ő nem szidott meg minket az elevenségünk miatt és a szüleimnek is mindig mondta hogy hagyjanak minket békén mert még gyerekek vagyunk ,de a szüleink nem hallgattak nagymamánkra ...Egészen fiatal korunktól kezdve kemény kiképzésben részesítettek minket, bár mi ennek eleinte nem örültünk tudtuk hogy a mi érdekünket fogja szolgálni a későbbiekben. Mindennap szigorú órarendünk volt  melyeket az erdőnk legbölcsebb és legtapasztaltabb Tündéi tartották nekünk…Napi 4óra hossza íjászkodás meghozta a gyümölcsét 14éves korunkra tökéletesen lőttünk célba egyszer sem tévesztettünk…..A méregkeverés minden csínját is elleshettük a sokat tudó Mentorainktól. Én ahhoz különösen értek, a tanáraink mindig azt mondták hogy különleges érzékem van hozzá… Inez Ikertestvérem velem  ellentétben pedig inkább a harcokhoz értett. Semmi perc alatt képes volt fel ugrani a fára míg én pontosan kimértem kiszámítottam hogy milyen szögből fogok felugrani……Életünk kiegyensúlyozott volt mind addig mígnem  egy nap amikor mi 17évesek voltunk hirtelen lerohantak minket a sziget másik oldalán élő tündék….hatalmas csata tört ki a két nép között…mivel éjszaka volt és a mi népünk nem számított támadásra mindenki békésen aludt és amikor az első tüzes nyilak eltalálták házainkat és azok lángolni kezdett mindenki fejvesztve próbált menteni ami menthető…ilyen váratlan helyzetben nem tudtuk magunkat rendesen megvédeni sokunkat megölték, elrabolták…Testvéremmel kitartóan harcoltunk népünk védelméért ,elég hatékonynak bizonyultunk a helyzetben sokakat mentettünk meg de egyszer testvéremet hátba támadta az egyik tünde és nyakon szúrta . Én kisebb sokkot kaptam abban a pillanatban és könnyes szememmel alig látva két dobócsillaggal megöltem testvérem gyilkosát…oda ugrottam Inezhez és a karjaimban tartottam csak annyit mondott hogy mentsem magamat…..majd meghalt…borzasztó nagy fájdalmat éreztem ….idegemben rengeteg tündét megöltem de mivel túlerőben voltak esélyünk se volt ,leszakítottam testvérem holttestéről a nyakláncát „ami az én nyakláncom másik fele” és elmenekültem a népünk búvóhelyére. Ott körülbelül 100 menekült szakadt hálóruhában lévő Tünde volt…akik nagy részben gyerekek voltak.  Körbenéztem a barlangban hátha megtalálom valamelyik ismerősömet de hiába kerestem ezért elkönyveltem magamat árvának! Még körülbelül 1hétig rejtőzködtünk a barlangban majd közös megegyezésre mindenki ment amerre látott…többnyire mindenki egyedül…így én is…magányosan töltöttem el hosszú heteket …azt hittem majd idővel jobb lesz de nem úgy történt…. a hetekből hónapok lettek a hónapokból évek …magányosan éltem ..társaságom csak  a természet volt rengeteget megtudtam róla…állatok között éltem fákon aludtam stb….rengeteg mérget kevertem ez idő alatt így legalább volt egy kis elfoglaltságom….Meguntam az egyedül létet szeretnék Tündék közé menni és beszélgetni és ….újra élni ….Ezért szeretnék jelentkezni hozzátok remélem befogadtok…

Elég alacsony vagyok 160cm. Hajam vállamig érő szökésbarna színű,amit általában kontyban hordok és egy virággal díszítem. Törékeny testalkatom van. És smaragdzöld szemem.

Egy kicsit ügyetlennek vallom magamat mert mióta egyedül éldegéltem nem nagyon forgattam a fegyvereket (íjat ,dobócsillagot) Viszont a méregkeveréshez határozottan értek… 

És így gondolom hogy hasznos lehetek még valamire nektek…..

Többnyire csöndes vagyok és nem szólok fölöslegesen. A parancsokat arcrezzenés nélkül teljesítem…bár ha bepöccenek  akkor tudok agresszív is lenni….